Önállóság

A gyerekekben természetes módon jelen van az önállóságra törekvés. Egészséges gyereknek kihívás, ha egyedül megcsinálhat valamit, ráadásul a jutalma a sikerélmény lesz. Ha erősítjük, támogatjuk ebben, értékeljük és visszajelezzük ennek fontosságát, akkor nagy az esély, hogy saját kompetenciáját, erejét megtaláló, kreatív felnőtt lesz.

Ehhez legtöbbször óriási türelemre van szükség, hiszen gyakran kényelmesebb, gyorsabb, egyszerűbb, ha mi tesszük meg azt, amire pedig ő is képes. Gyakran nagy a kísértés, hogy felvegyük helyette, begomboljuk neki, összerakjuk, felépítsük, elmondjuk, megoldjuk. HELYETTE.

Sok évvel ezelőtt, családterápia órán mesélt az előadónk, aki elmondta, hogy szerinte mi, nők rontjuk el a férfiakat, mert pl. Ő házassága kezdetén süteményt sütött, mosott, főzött, de újra és újra azzal találta magát szemben, hogy azt a visszajelzést kapta, hogy nem elég jól tette a dolgát, utána takarított, mindent korrigált, vagy kritizált a felesége. Egyszer csak már nem sütött, főzött, takarított többé. A gyerekek is ennek nyomán szoknak le az önállóságról.

Adler írja:

…sohasem kell a gyerek helyett azt megcsinálni, amit ő is meg tud tenni. Az önállóságot ugyanúgy lehet fejleszteni, ahogyan az első lépéseket a kisgyerek megteszi. Helyt biztosítani a próbálkozásnak, nem segíteni, hanem bátorítani. /ALfred Adler/

Fotó: Almási Kriszta