Komplex művészetterápia

Előszöris:

A művészetterápiához nem kell művésznek lenned. Nem kell tudnod rajzolni, festeni, zenélni, táncolni. Nem is leszel művész, ha művészetterápiára jársz.

Sok olyan katartikus élményed lesz azonban, ami segít abban, hogy jobban lásd, megéld, megértsd Magad, az érzéseid, emlékeid, élményeid, kapcsolataid. Ugyanígy másokkal kapcsolatban is segíthet ez a módszer.

A művészetterápia szavak nélkül segít tudattalan lelki tartalmaink, érzéseink belső konfliktusaink felszínre hozásában, feldolgozásában.

Kitűnő önismereti módszer bárkinek, de annak leginkább, aki nehezebben tudja szavakkal kifejezni érzéseit, de annak is, aki hajlamos a racianalizásásra, érzései túlanalizálására.

A művészetterápiát, mint módszert egyéni és csoportos önismereti folyamatban is kiválóan lehet alkalmazni.

Komplex művészetterápiás csoportjaimban a képzőművészet, mozgás, zene, és a pszichodráma módszerét ötvözve dolgozom. A csoport a többi önismereti csoport kereteihez hasonlóan működik.

A különböző művészeti ágak jelenlétével, alkotással kezdjük a munkát, majd a megjelenő lelki tartalmak feldolgozását pszichodramatikus elemek használatával segítjük. Egy ilyen csoporton mindenki aktív résztvevő, saját „témájának” megdolgozása mellett aktív segítője mások önismeretének (pl. képeknek címet adunk, kedvenc zenékkel dolgozunk, drámában szerepekbe kerülnek a csoporttagok…)

Egyéni segítő folyamatban közös megegyezés és a hozzám forduló nyitottsága esetén általában a festést, rajzolást használjuk eszközként arra, hogy láthatóvá váljanak érzések, élmények, s ezt mindig megbeszéléssel értjük meg, tesszük helyre, dolgozzuk át.

A „művészetterápiás önismeret” kliens és segítő számára is érdekes, izgalmas folyamat.

Egy érdekes, és mélyreható idézet a művészetterápiáról:

„ A művészetterápia egyik fő erőssége, ha lehet ilyet mondani, hogy a két agyfélteke közötti átjárhatóságot könnyebben teszi lehetővé, mint más terápiák. Az agy bal és jobb agyféltekéje eltérően működik, a bal absztraktabb, racionálisabb, aktívabb, nyelvi úton hozzáférhetők a benne zajló folyamatok, a jobb inkább képi, intuitív, a mozgással, spontán jelenségekkel kapcsolatos. Az ember első másfél évében a baba és a mama szinte kizárólag hangokon, arcokon, mozgásokon keresztül kommunikál, tehát érzelmi párbeszéd zajlik közöttük, és ennek során szinte kizárólag a jobb agyfélteke működik. A bal agyfélteke később kezd fejlődni, a szavak tanulása csak tizennyolc hónapos kor körül kezdődik el. A probléma ezzel az, hogy ami a jobb agyféltekében történik, az a későbbi élethelyzetekben direkt módon nem hívható elő, mert az a memóriarész nyelvi úton nem megközelíthető. Viszont mozgásos és egyéb szinteken mégis emlékezünk ezekre a korai élményekre. Normális esetben az agy két fele kommunikál egymással, kiegészítik egymást, mivel mind a két szint mást és mást tud, tehát a jelenségek érzelmi és racionális megélése egymás mellett párhuzamosan zajlik. Az egyik fő probléma az, hogy például trauma esetén szétcsúszhat a párbeszéd a két agyfélteke között, és megtörténhet, hogy előhívódnak olyan régi, a tudatküszöb határán lévő emlékek a jobb agyféltekéből, amelyek hatni kezdenek a bal agyféltekére, gondolkodásunkra anélkül, hogy tudatában lennénk. Viszont egy a tudat által kevésbé kontrollált képi vagy szimbolikus terápiás folyamatban nagyobbrészt a jobb agyfélteke dominál, a nyelvi és a nem nyelvi szintek jó esetben összehozhatók, ezáltal a tudatküszöb határai tágíthatók. Egy nonverbális folyamat alfája és ómegája, hogy a jobb agyféltekét kell aktivizálni, ahol fokozatosan a képből egy nyelvi artikulálás felé megy el a folyamat, azaz a szavak szintjén a tudatba beemelhetővé válnak a tartalmak.”(Mezey Péter)