Mozgás- és táncterápia

Ha laikusoknak mondom, hogy mozgás-táncterápiával foglalkozom, az első asszociáció, hogy táncolunk. Néha koreográfiára is gondolnak, akik ezt először hallják.

Emlékszem, amikor egy gyermekotthonban kezdtem táncterápiás csoportot, először nagy csalódás volt a gyerekeknek, hogy nem táncolni tanítom majd Őket. Aztán beszélgettünk arról, hogy van-e olyan, hogy a szobájukban, egyedül, vagy a barátnőikkel kitáncolják, kimozogják magukból, ha bánatosak, vagy ha éppen vidámak…Innen elindultunk… ☺

Legyen felnőtt, vagy gyerek csoport, az biztos, hogy mozgás-táncterápiás csoportokon sosem kész mozdulatokkal, koreográfiával „dolgozunk”. A hangsúly a szabad választáson, spontán mozgáson, az érintéssel, mozgással történő kommunikáción van. Egyénileg, párokban, csoportban dolgozunk, különböző figyelmi fókuszokkal, instrukció alapján, a zene és a csend inspiráló erejét és a szabad mozgás, tánc gyógyító hatásait felhasználva.

Egy-egy csoporton, vagy egy hosszabb folyamatban sok minden mozdulhat meg bennünk, belőlünk, az emlékeinkből, kapcsolatainkból, félelmeinkből, nehézségeinkből. Ha valaki éppen nem a problémáira keres megoldást, annak is sokat adhat egy ilyen csoport. Egyénileg más-más fókusz, életterület mozdulhat meg, és indulhat el változás.

A mozgás-táncterápia:

• Segítséget nyújthat a kapcsolatteremtésben,
• a bizalom kiépítésében, a saját tér megtalálásában,
• az önmagadról kialakított kép pontosításában,
• az érzékelés finomodásában,
• a testtudat fejlesztésében,
• az improvizációs készség, spontaneitás fejlődésében,
• a kommunikáció, önkifejezés változásában,
• az érzelmek mélyebb megélésében,
• az önelfogadás, önazonosság erősödésében,
• veszteségek, traumák feldolgozásában,
• az önbizalom, magabiztosság növelésében

…és ha kíváncsi vagy a részletesebb, „hivatalosabb” leírásra:

A mozgás- és táncterápia mint módszer a modern táncok talaján a negyvenes években fejlődött ki, Németországban és USA-ban. A különböző táncterápiás irányzatok kidolgozói módszerükbe beépítették az aktuális pszichológiai elméleteket. Jelenleg a világon már nagyszámú és sokféle különböző táncterápiás iskola működik.

Magyarországon a ’80-as években kezdődtek az első próbálkozások, melyek pszichiátriai osztályokon a súlyos állapotú, nehezen megközelíthető betegek (pl. skizofrénia) gyógyítására irányultak. (Merényi Márta, Dr. Incze Adrienn, Nagy Márton) A módszert szocioterápiás, önálló vagy kiegészítő terápiaként alkalmazták, jelenleg leginkább ambuláns önismereti és terápiás módszerként, illetve addikciók gyógyításában is használják. Csoportos formában és egyéni terápiában is alkalmazható, felnőttekkel és gyerekekkel történő terápiás illetve terápiás jellegű foglalkozás keretein belül is. Meglátásom szerint a gyermekvédelem területén gyermekekkel és fiatal felnőttekkel egyaránt hatékonyan működtethető lenne, persze a módszert a megfelelő életkorokhoz, személyiségproblémákhoz igazítva.

A hazánkban kifejlesztett mozgás- és táncterápia pszichoanalitikus szemléletű, feltáró és korrektív pszichoterápiás módszer. A korrekció testi és verbális átdolgozás útján történik.

Az MTT elméleti hátterét a pszichoanalitikus tárgykapcsolati, az új szelfpszichológiai és kötődéselméletek, az idegtudományok, és különböző testtudati rendszerek (pl. kontakt improvizáció) képezik. Ennek tükrében tehát nem csupán az ősi kultúrák számára evidens, a mozgásban és táncban rejlő spontán gyógyító erőkre építhetünk, hanem arra is, hogy a módszer alkalmazása elősegíti a preverbális személyiségrétegekhez való hozzáférést, az implicit memória tartományában tárolt korai élmények elérhetőségét, átdolgozását.

A táncterápia kontextusába helyezve ez azt jelenti, hogy van egy olyan élménytartomány, mely nem tudatos, nem verbalizálható, de mozgásos-testi tapasztalás útján elérhető és átdolgozható. Ez lehetőséget teremt az MTT terében e kapcsolati tudás, azaz a korai kapcsolati élmények reprezentációinak nem verbális úton történő megjelenítésére és korrekciójára.

A pszichoanalitikus megközelítésben a regresszió jelensége hordozza annak a lehetőségét, hogy a korai élményeink mintázata felszínre kerüljön, és hozzáférhetővé váljon.

A módszer szemléletére jellemzően sosem kész mozdulatokat, megoldásokat, koreográfiát kínálunk, hanem vizsgálódási lehetőséget, tapasztalást, szabad választást, a spontán mozgás, az érintéssel, mozgással történő kommunikáció lehetőségét. A terapeuták/csoportvezetők közvetlen mozgásos jelenléte során az egyik vezető nem mozog együtt a csoporttal, kívül van, instrukciók adásával segíti a folyamatot. A másik vezető a csoportfolyamatban vesz részt, mozgásos, testi úton avatkozik be, úgy hogy egy foglalkozás alkalmával ezek a szerepek váltakoznak, így mindkét vezetővel való közvetlen kapcsolódás is lehetséges. A csoportvezetők érzelmi és fizikai elérhetősége, s a mozgásos kapcsolaton keresztül történő beavatkozása során teret kaphatnak frusztrációk, feszültségek, agresszió is. A vezető terápiás interakciójának lényege a csoporttagok legkisebb rezdülésének a lereagálása, folyamatos figyelembevétele.

Az MTT folyamatát szervesen összefüggő munkamódok: testtudati, kapcsolati munka, az alkotás folyamata és a verbális feldolgozás adja.

A testtudati munka a primer testi tapasztalatok tartománya, melynek során a figyelmünket az érzékelésünkre, mozgásunk változására irányítjuk.

Olyan módosult tudatállapot jön létre a jobb agyfélteke működésbeli dominanciájával, amely kedvez a képi gondolkodásnak, az érzelmi elérhetőségnek, a térérzékelés finomodásának.

A létezés élményének erősödése (szelfélmény) közben folyamatos önészlelés és önfelfedezés zajlik érzékszervi és mozgásos aktivitásba ágyazva.

A testtudati munka lehetőséget ad a belső testkép differenciálódására, a mozgásrepertoár bővülésére és az improvizációs készség fejlődésére. Pl. egyszerű mozgásformák jelenlétében a látás, hallás, bőrérzékelés, izomtónus érzékelés, térérzékelés, egyensúlyérzékelés kiélesedése történik.

A kapcsolati munka során (mely sokszor a testtudati munkával párhuzamosan halad) egyszerre figyelünk saját mozgásunkra, szándékainkra és a másikéra. Folyamatos finomhangolódás történik. A társakkal való mozgásos kapcsolatban átélhető a kölcsönösség, elismertség élménye. A csoport terápiás tere az eredeti kötődés terét mintázza.

A testi szintű reflektív működés nyitja meg az utat ahhoz, hogy hozzáférjen addig önmaga elől elzárt tapasztalásaihoz, érzelmeihez. A páros vagy hármas együttmozgások során egymás mozgásformája, izomtónusa, mozgásiránya, mozgássebessége, térbelisége mentén folyamatos, a test valóságosságán alapuló élménymegosztás történik.

A közös élmény valóságos tapasztalása, olyan érzelmi biztonságot teremt, amely egyre nagyobb játékteret enged. Ebben a növekvő „játéktérben” sokféle kapcsolódási mód, kapcsolati törés jelenik meg, s válhat átélhetővé, kibírhatóvá. Így aktivizálódik az implicit memória.

A csoporttagok egymással és a vezetőkkel „lejátszhatják”, átépíthetik fontos kapcsolati témáikat.

A kapcsolati munka után lehetőség van egyedüli munkára is. Az egyedüllét a közös történések legfontosabb élményeinek beépítését is elősegíti, lehetőséget jelent az egyedüllét megtöltésére (pszichotikus és borderline patológiájú személyek gyógyításában alapvető fontosságú.) Pl. a másik mozgásának követése, kiegészítése, vagy míg az egyik mozdul, a másik addig valamilyen pozícióban mozdulatlan marad, folyamatosan egymást váltva, páros, hármas, csoportos formában. Nincs jó vagy rossz megoldás, hanem tapasztalási folyamat zajlik. Ennek során fejlődik a kapcsolatteremtési, visszajelzési készség. A mozgásterápia harmadik „munkaszintje” az ún. alkotás értékű improvizációké, amelyek nem megtervezhetőek (kezdettől csírájában minden „,elmozdulásban” ott van a keresés-találás élménye, hiszen minden improvizáció, ami történik). Ez azt jelenti, hogy egyre hosszabb időket tud a csoporttag saját történéseivel, mozgásával, és egyre nagyobb örömet tud benne találni.

Egymás előtt születhetnek meg hosszabb mozgásimprovizációk. Fontos hogy a résztvevők látják egymást, a ”nézők” figyelmükkel segítik azt, aki(k) egy kiemelt térben mozog(nak). A kiemelt térben, ebben a tudatosan vállalt helyzetben, a többiek figyelmének erőterében megvalósuló mozgásimprovizáció, olyan terápiás átdolgozás, ahol a tudatosodási és a kreatív folyamat találkozik. Pl. egyedül vagy két kísérővel a teremben egy „úton” mennek végig, vagy a terem egyik része a kinevezett játéktér, ahol egyéni, páros, stb. mozgásalkotás születik.

A verbális feldolgozás a mozgásos tapasztalatok felidézését, az azokhoz fűződő asszociációk, emlékek, gondolatok megosztását teszi lehetővé. A közös mozgásos élmények felidézése mentén egymásnak szóló visszajelzéseket foglalja magába, melyek a közös mozgásos történést visszahozzák és ezáltal is hitelesítik. A mozgásban elinduló vagy megvalósuló áttételi dinamika felszínre kerülését, tisztázását, a csoportfolyamat előrehaladtával személyes történetek kidolgozását, az álmok átdolgozását, a közös csoporttörténet formálódását, a terapeuta mélyítő beavatkozásait, értelmezéseit hozza felszínre a szavak szintjén történő átdolgozás. (Merényi Márta írásaiból)