Kapcsolatok jönnek-mennek?

Vannak kapcsolatok, ismeretségek, melyek egy egész életre szólnak, valahogy megmaradunk egymásnak. Bármi történik, még ha teljesen más irányt is vet életünk, bármennyi idő is telik el találkozásaink, beszélgetéseink között, újra tudunk kapcsolódni egymáshoz, mintha tegnap találkoztunk volna. Ugye ismerős? Szerencsés, akinek igen. Persze ehhez mindkét fél ERŐFESZÍTÉSe és SZERETETe szükséges.

…aztán vannak emberek, akik csak egy ideig vannak az életünkben, valami dolgunk volt egymással, és addig tartott ameddig…ELMARADUNK egymás életéből, és ez valahogy TERMÉSZETESEN történik, és érezzük is, hogy így van JÓL

Bizonyos kapcsolatainkat pedig időről-időre felülvizsgáljuk, esetleg nem is értjük, mit keresünk benne, hiszen érezhetjük, hogy bármilyen régi, közeli, fontos is, NEM AD már túl sokat…

Érdemes felfigyelni arra, hogy mikor, hogyan van jelen az EGYENSÚLY, a FIGYELEM, az egymással TÖRŐDÉS terén.

Sokszor nehéz szembesülni azzal, hogy egy-egy kapcsolatunk már nem olyan, mint korábban, vagy észrevesszük, hogy már nem is vágyunk annyira egymás társaságára. Van, amikor egyszerűen csak megváltozunk, és már nem tudunk úgy kapcsolódni, mint korábban, és előfordul az is, hogy a kapcsolatot csak az egyik fél figyelme, energiája tartja fenn. Mégis, lehet, hogy újra és újra próbálkozunk, hátha. Hátha csak átmeneti, vagy átalakul, megváltozik, visszaáll valami. Előfordul, hogy nem történik meg.

Pedig csak KÖLCSÖNÖSSÉGben érdemes tovább folytatni.

Ha úgy érezzük, elég időt adtunk, őszintén beszéltünk, kifejeztük igényeinket, megpróbáltunk mi is változni, máshogy benne lenni, és mégsem érezzük már azt az örömet, amiért érdemes lenne további erőfeszítést tennünk, akkor itt az idő elhajózni, lezárni, elengedni ezeket a kapcsolatainkat. Sokféleképpen lehetséges, mindenkinek más segít ebben.