Figyelem

Szerintem nagyon fontos, és teljesen kézenfekvő, hogy egyetlen olyan ember van, akit ismersz, akinek a tapasztalatait megérzed, megérted. És az te magad vagy. Senki más élményeiről nem fogsz tudni soha semmit. Tehát én magamnak egy olyan élmény vagyok, ami nincs több. Hát nem hülyeség nem odafigyelni? Soha nem fogom tudni, hogy tulajdonképpen mi egy másik ember élménye, még akkor sem, ha imádom. Nem lehet elhinni, hogy az ő élménye olyan, mint az enyém. Még azt sem tudjuk, hogy milyen színeket lát a másik. Csak én tudom, hogy mi az élményem. Hát miért ne figyelnék oda? /Feldmár András: Szégyen és szeretet/

Gondolkodtam ezen a pár soron. Kézenfekvő, de mégsem mindannyiunknak megy egyszerűen a magunkra figyelés, önmagunk megértése. Talán nem tanítottak meg rá, talán nincs meghatározó élményünk azzal kapcsolatban, hogy fontosak lehetünk önmagunk számára. Talán más mintákat láttunk magunk körül…

Felnőtt korunkban már rajtunk múlik, hogy foglalkozunk-e azzal, hogy jobban érzékeljük magunkat, akár átélt élményeink, akár kapcsolataink terén. Választhatunk, hogy meg akarjuk-e érteni viszonyulásainkat, reakcióinkat.

Sokféle módon fejlődhetünk e téren.

A mozgás-táncterápiában például rengeteg lehetőség van érzékelésünk, figyelmünk fejlesztésére, élményeink átélésének mélyítésére is, ezáltal közelebb kerülünk magunkhoz, egymáshoz…

Fotó: Almási Kriszta