Boldogság

Boldognak lenni…talán ez a legnépszerűbb a vágyak, kívánságok sorában.

Talán van is képünk saját vágyott boldogságunkról.
Olyan tág és szubjektív fogalom ez szótárunkban, mindannyian máshogy éljük meg, van amikor elég egy napsütéses nap a boldogsághoz, máskor egészen nagy célok megvalósulása kapcsán éljük át. …és van, amikor nehéz élethelyzetünk ellenére is boldogok vagyunk.

Hellinger így ír erről:

Van egyfajta boldogság, amit az önfeledten játszó gyermekek élnek át. A szerelmesek is boldogok. Mindez nagyon szép. De az emberi kiteljesedést nem az ilyen típusú boldogságok jelentik. Hanem a mindenséggel alkotott harmónia, beleértve a szenvedéssel vagy a halállal alkotott harmóniát is. Az ember ettől válik igazán mélységesen összeszedetté, ettől lesz nagy a lelki fajsúlya, ettől lesz igazán kiegyensúlyozott. Ez csendes dolog. Ez a kivívott boldogság. De ebben nincs önfeledtség. Nem abból, hanem az erőből ered. /Bert Hellinger/

Fotó: Almási Kriszta