Elfogadás

Mégiscsak van valami, amitől változik az ember. Attól, ha van valaki, aki olyannak szereti és fogadja el, amilyen. Éppen olyanként. Elálló fülekkel, néha egy kis füllentéssel, egy kis hencegéssel. Nem fognak visszasimulni a fülei, nem fog sokkal kevesebbet füllenteni és hencegni - csak egy kicsivel kevesebbet; egyszóval változni fog. /Ancsel Éva/

Ritka, nagy kincs, és csodákra képes. Az anyai minőség sajátja ez, de nem csak egy anya képes FELTÉTEL NÉLKÜL szeretni.

Szerencsés az, aki már egészen kicsi korában megtapasztalta, milyen, ha úgy szeretik Őt, ahogy van. Akik így indultak, sok mindenhez kaptak jó alapot. Nem kell mindig azt érezniük, hogy valamit tenni kell azért, hogy szeressék Őket.

Aki ezt a szeretet nem érezte a saját bőrén, gyakran aszerint méri önmagát, hogy mit tesz le az asztalra munkájában, az anyagiak terén, hogyan teljesít, állandóan azon munkálkodik, hogy kézzelfogható eredményeket érjen el, hogy felmutasson valamit újra és újra, bármiről is legyen szó.

Ha szerencsések vagyunk, egy fontos, megtartó kapcsolat tudja ezt felülírni, sokszor csak sok évnyi önismereti óra, terápia.

Ha valaki minket, csak ÖNMAGUNKÉRT - úgy ahogy vagyunk - SZERET, csodát tesz velünk.

Fotó: Almási Kriszta