Néha úgy érzed, elérkeztél valahová, ahova régóta készülsz, mégis azonnal mennél tovább.
Örülsz, annak, ahova eljutottál, de hív a következő lépés. Érzed a sürgetést, talán türelmetlen vagy…, mint amikor a lépcsőfokok tornyosulnak előtted, és - bár eddig az első emeletre szerettél volna érkezni - rögtön a másodikra vágysz, hátha ott szebb a kilátás.
Állj meg, nézz rá arra a helyre, ahol állsz. Maradj egy ideig, akár türelmetlenül, elégedetlenül, vágyakozva.
Pihenj kicsit. Hagyd, hogy átjárjon az, ami van…OTT és AKKOR.
Csodáld meg innen a kilátást, és VÁRJ addig, amíg már nem nézel a horizonton túl.
Most már indulhatsz…, de FIGYELJ, maradj éber!
Kettesével, hármasával szedni a lépcsőfokokat nem mindig éri meg.
Ugyan gyorsabban megérkezhetsz szédítő magasságokba, de nem tudhatod hány emeletre kell még feljutnod.
Kifordult bokával, kiürült tüdővel, feszülő izmokkal nem ugyanaz az élmény vár Rád a következő szinten, mint ha minden egyes lépcsőfokot érzékelve, éberen érkezel a vágyott magasságba, s onnan TOVÁBB…
Fotó: Almási Kriszta