Felelősség

A kiégéssel kapcsolatban már írtam arról, mennyire fontosnak tartom, hogy SEGÍTŐ SZAKEMBERként tudjunk fokozott FELELŐSSÉGünkről. Ha másokat kísérünk önismereti útjukon, gyógyítjuk, tanítjuk Őket, azon kívül, hogy legjobb tudásunk szerint tesszük a dolgunkat, kutya kötelességünk magunkat is karban tartani: testileg, lelkileg, szellemileg.

A segítő szakember is EMBER, Ő sem tökéletes, nem minden életterületen egyformán tapasztalt, nem lehet mindenben egyformán szakértő, de törekednie kell arra, hogy HITELES legyen munkájában.

Szerencsésnek tartom magam, hogy minden képzésem megválasztásában az érdeklődésen túl a legfőbb szempont az volt, hogy a módszerben, amit tanulok, mások segítésére sajátítok el, kapjak SAJÁT ÉLMÉNYt. Saját bőrömön tapasztaltam meg azt, ahogy másokkal dolgozom. Másképp nem megy, vagy nem érdemes. Akkor tudok hiteles lenni, ha nem csak elméleti a tudásom… és ha foglalkozom a saját lelkemmel, kríziseimmel, kapcsolataimmal.

Nem mindegy, kihez hogyan közeledem. Ha valaki érzéketlen, rosszul közelít: pont a sebbe nyúl – és még meg is sértődik, ha pofon vágják. Éppen ezért rendkívül fontos tudni: ahhoz, hogy embereken segíteni tudjak, hogy bele merjek nyúlni a másik lelkébe, előbb a magamét kell rendbe tenni. (Szepes Mária)

Fotó: Almási Kriszta