Kiégés

Hétfőnként sokan, sokféle érzéssel megyünk a munkába. Sok területen támad hamar, észrevétlenül a kiégés. Segítő szakmában (egészségügyi dolgozók, pedagógusok, terapeuták, szociális munkások…stb.) dolgozóknak, vezetőknek még nagyobb felelősségük figyelni, követni ezt a folyamatot. Saját magukért és a rájuk bízott többiekért is.

A munkahelyi stressz, sikertelenség, túlterheltség, rossz munkahelyi légkör, munkahelyi pszichoterror kihat egészségünkre, hamar KIÉGÉShez vezet. Ahhoz, hogy egy ilyen helyzetben reálisan érzékeljük magunkat, sokat segít, ha beszélgetünk valakivel, aki kívülről látja a szituációt, legyen akár barát, vagy professzionális segítő.

Tudnunk kell KÉPVISELNI terhelhetőségünk határait, igyekeznünk kell újra és újra REGENERÁLÓDNI, és ha megmarad tartósan a munkahelyi negatív hullám, tudnunk kell VÁLTANI is.

Néhány ember, aki kudarcot vall munkájában, először kevésbé érzi magát biztonságban, később tehetetlennek érzi magát, majd reménytelennek. Az inkompetencia és önvád érzése először csak ritkán, majd rendszeresen sugárzik be gondolkodásmódjába. Még ha valaki számára nyilvánvalóvá is válik, hogy a munkahelyi stressz nagymértékű, az egyén még akkor is érezhet személyes kudarcot, mivel nincs viszonyítási alapja, hogy mekkora nyomást kell kibírnia. Igazán kibírhattam volna ezt a nyomást Sajnos egyre inkább szokás, mint ritkaság lesz, hogy a dolgozók, akik megtapasztalják a kiégést, önmagukat vádolják, és érzéseiket nem osztják meg másokkal. Zavartság, bűntudat, szociális visszavonulás és önbecsmérlés miatt az érzések elmérgesednek, és pusztító hatással vannak az alanyra. /Petróczi Erzsébet/

Fotó: Almási Kriszta