Rejtve marad

Attól, hogy az ember nem beszél valamiről, még gondol rá. Sőt. Többet gondol rá. (Szabó Magda)

Van, amiről valóban nem beszélünk. Vagy keveset. Fontos helyzetekkel, élményekkel, emberekkel kapcsolatos érzéseink pedig bennünk vannak, dolgoznak legbelül, folyamatosan. Gondoljunk csak a nehéz érzésekre… Sokszor hallom, hogy: ha beszélek róla, feltépődnek a sebek…. Valóban egy-egy fájdalmas élmény elengedése, megindítása kifelé nagyon nehéz tud lenni, mert egy ideig szinte újraéljük, és ez szörnyen megterhelő. A gyógyulás azonban így tud megtörténni. Beszélgetni valakivel, írni róla, rajzolni, festeni, kiénekelni, kitáncolni magunkból - mindegyik lehetőség a sebgyógyulásra.

Dönthetünk úgy is, hogy nem foglalkozunk ezzel. Néha működik is. Sok esetben azonban különböző tünetek, életvezetési nehézségek, rosszabb esetben betegségek formájában üzennek traumáink, el nem gyászolt veszteségeink, meghatározó emlékeink, romboló érzéseink.

Segítő kapcsolatban, terápiában, csoportban a bizalom és megtartó közeg, kapcsolat segít abban, hogy ezeket az újra megjelenő érzéseket kibírjuk, feldolgozzuk, majd letegyük. Könnyebbek, szabadabbak, egészségesebbek leszünk tőle.

Fotó: Almási Kriszta