Jó nem-cselekedet

Előfordul, hogy látjuk, valaki a vesztébe rohan, vagy épp olyan kapcsolatban, munkahelyen, helyzetben marad benne, ami árt Neki.

Van, hogy a körülöttünk lévő, nekünk fontos emberek beleragadva múltjukba, sérelmeikbe egyre inkább hajszolják az önigazolást, s végül betegségbe menekülve sajnálják magukat.

Sokszor lehetünk tehetetlenek (én gyakran megélem ilyenkor), amikor ezt látjuk, de eljön egy pont, amikor már többet nem tehetünk.

Van, amikor a másiknak kell eljutni odáig, hogy változni, változtatni akarjon, és kívülről ehhez már nem tudjuk hozzásegíteni.

A legjobbat tesszük, ha hagyjuk, hogy megtalálja a saját útját, saját megoldását, s van olyan, hogy látjuk, hogy nem lép tovább.

Ez nem könnyű, de van határa a segítségnek is…, ilyenkor el kell elengedni a másik kezét.

A jó kritériuma, hogy másoknak megkönnyebbülést hoz vagy örömet szerez, vagy valamilyen bajt csillapít. De azt is látom, hogy másoknak sok esetben az a jó, ha én visszahúzódom, és nem avatkozom olyasmibe, ami nem rám tartozik. Ilyenkor nem jócselekedetről, hanem jó nem-cselekedetről van szó. (Bert Hellinger)

Fotó: Almási Kriszta