"Nehéz időszakaim legszörnyűbbikén ott termettek körülöttem a barátaim. Azóta ilyen esetben az első dolgom egyszerűen az, hogy segítséget kérek." (Paulo Coelho)
Valóban érdemes krízisben, szomorúságban, nehézségben Barátainkra támaszkodni.
Jó is megélni, hogy van kihez fordulni, aki meghallgat, elfogad bennünket szomorúságunk, bánatunk idején.
Ez a BARÁTSÁG csak kölcsönösségben tud működni, hogyha az adás-kapás egyensúlya folyamatosan jelen van.
Az Igaz Barát nem csak bánatunkban, de örömünkben, sikereinkben is tud osztozni.
Vannak, azonban olyan emberek, akik csak akkor tudnak velünk lenni, hozzánk kapcsolódni, ha gyengék vagyunk, ha valahogyan megélhetik, hogy segítenek rajtunk, erősebbek nálunk.
Sokszor nem is tudnak erről, pedig ez egyensúlytalanná, hiányossá, bonyolulttá teszi a kapcsolatunkat.
A valódi BARÁTAINK egyszerűen csak jelen vannak az életünkben, ahogyan mi is az övékben, bármi is történik épp életeinkben.
Ez hatalmas ÉRTÉK, hiszen akkor is megélhetjük a figyelmet, elfogadást, megértést, ha épp másképp gondolkodunk, vagy másféle életszakaszban járunk is, és osztozhatunk örömünkben, boldogságunkban is.
Érdemes végignézni barátságainkat. Mi az, ami épít, ahol, ha egy lelki mérleghintára felülnénk, nem maradna lenn, és fenn sokáig egyikünk sem.
Becsüljük meg ezeket a BIZTONSÁGOS, KÖLCSÖNÖS KAPCSOLATokat.
Fejezzük ki hálánkat, szeretetünket bárhogy, ahogy jól esik.
Tartsuk fenn az EGYENSÚLYT. Rajtunk is múlik.
Fotó: Almási Kriszta