Március közepe van. Borongós, szürke, felhős nap.
El tudom képzelni, hogy mindannyian várjuk a napsütéses, kiskabátos, szabadba menős
, színekkel, fényekkel inspiráló, napszemüveges, biciklizős, sétálós, Dunapartra kiülős, kirándulós nem befűtős, 15 fok feletti, igazi tavaszi időt (bevallom, én már nagyon várom ☺
).
Szervezetünkre, kedélyállapotunkra, aktivitásunkra is hatással van, amit a természet épp produkál.
Milyen érzéseket kelt ez az idő?
Adhat-e ez a fénytelen, szürke, szomorkás kinti atmoszféra inspirációt, motivációt bármire is???
Segíthet-e szomorúságunk, fájdalmaink, nehézségeink, vagy épp vidámságunk, elégedettségünk, lelki békénk átélésében?
IGEN!
Bárhogy vagyunk, bármit érzünk, ha ráfekszünk erre a hullámra, továbbsegít, továbblendít, ebben biztos vagyok!
Lehet, hogy passzol az állapotunkhoz a kinti szürkeség. Lehet, hogy egy ideje vagy épp ma "depressziós" hangulatban vagyunk, vagy nehéz napjaink, heteink voltak.
Engedjük meg, hogy segítsen ez a tükör, amit a természet mutat. Fogadjuk el, engedjük át magunkon, s ha netán elhúzódik ez az "őszies" állapot, foglalkozzunk vele, kérjünk segítséget hozzá, ha úgy érezzük.
Az is lehet, hogy hamar átfolyik rajtunk, és a napsütés megérkezésével a lelkünk is fényesebb lesz.
Békésen, vagy szomorúan, fájdalmakkal, vagy örömökkel telve, gyújtsunk gyertyát, kuckózzunk be, nézzünk meg egy jó filmet, olvassunk, pihenjünk, szeretteinkkel kimozdulás helyett otthon találjuk meg a közös programot, pótoljuk elmaradt dolgainkat.
Engedjünk meg magunknak bármit, ami most épp jól esik, ne erőltessünk magunkra semmit (még ilyeneket sem, amit itt írok ☺ )
Csak hangolódjunk kicsit a saját állapotunkra, igényeinkre…
Mindezt abban a tudatban, hogy TAVASZ VAN. Most épp olyan, amilyen.
A NAPSÜTÉS, a FÉNY, a MELEG épp közelít.
MOST IS. Még ha ebben a pillanatban nem is érezzük.
Fotó: Almási Kriszta