Menjünk az oviba-be… ☺

Mint ahogyan mindennapjainkban is erőteljesen van most jelen az integrálódás, beilleszkedés, befogadás kérdése - és ebben most nem mélyednék el - épp aktuális az óvodai életben is, az iskolákban is.

Óvónéni éveim emlékezetes hetei kapcsolódnak a beszoktatásokhoz. Akkor én még nem dolgoztam vegyes csoporttal, így 2,5-3 éves manókat szoktattunk be szinte egyszerre.

Volt, hogy párhuzamosan 4 gyerek sírt a kezemben, ölemben, mellettem az első ilyen napokban és még a többiek

Na jó, volt olyan is,aki játszott.

Persze,megterhelő volt, de elhihetitek, hogy minden gyerekszerető pedagógus túléli ezt ☺

Nagy öröm, ha látod, hogy a sírva érkező manócska aztán már "kisördögként" funkcionál az oviban, kapcsolódik a többiekhez, játszik, szocializálódik, és ha kell, amúgy is bármikor oltalmat kap az óvónéni szoknyáján ülve. ☺

A legtanulságosabb számomra ma már segítő szakemberként is az, hogy a legnagyobb ereje annak van ebben az időszakban, HA AZ ANYUKA RENDBEN VAN.

Komolyan mondom. Nem bagatellizálva az óvoda és az óvónők felelősségét!

Szóval:

Rendben van azzal, hogy a gyereke ovis lett.

…ha tudja, bízza, érzi, hogy imádott gyereke jó helyen van, jó kezekben (jó ovi és óvónő választás ugyebár!!!…).

…ha tudja, hogy ha otthon van másik gyerekével, vagy dolgozik, vagy bármi mást csinál, míg a gyerek óvodába van, akkor is ELÉG JÓ ANYJA a gyermekének. (Mert ugye minőségi idő is van a világon, nem csak a gyerekkel eltöltött idő mennyisége számít!)

…ha tudja kezelni az aggódását, féltését, kibirja a gyereke leválását, sírását, búcsúzkodását, néha érzelmi zsarolását, kezdeti betegeskedését…

Tapasztaltam, hogy bármilyen sírós, fájdalmas az elválás, a legtöbb gyerek képes jól érezi magát már ennyi idősen ANYUKÁJA NÉLKÜL is.

Ha egy szülő-gyerek kapcsolat jó, azt mondja a pszichológia, eddigre belsővé válik az anyakép,ami azt is jelenti, hogy a gyerek pontosan tudja, hogy az anyja jön érte.

Az ELÉG JÓ kapcsolatban a gyerek BIZTONSÁGOSAN KÖTŐDIK.

Sír, ha elmegy a szülő, megnyugszik, jól van, és várja, hogy jöjjenek érte.

Gyakran még az is előfordul, hogy e mellett egy idő után alig akar hazamenni az oviból. Jól érzi magát. Aztán örül, hogy a szülő újra vele van.

Érdemes megfigyelni azt is, kinek is nehéz valójában a beszoktatás? Miért? Milyen érzés az anyának, hogy óvodába viszi a gyerekét?

Na, itt a titok nyitja. ☺ Ez is önismereti munka.

Fotó: Almási Kriszta